Ciprus, nászút. Az asszony már volt, mármint Cipruson, én abszolút nem vágytam oda. Mégis ez lett. Nem volt őszinte a mosolyom, mert amikor a feleségem, kapcsolatunk hajnalán, kint dolgozott ezen a csodás szigeten, napi szinten tolta az arcomba, hogy konkrétan el lehet pusztulni a 45 fok árnyékban időjárástól. Simán elhittem neki Skypeon keresztül is. Aki ismer az tudja, hogy én 23 fok felett már alsógatyára vetkőzve is megrohadok, ennek a közel duplája, lelki szemeim előtt felért egy olyan sokkal, mint egy katolikus egyházból való kiközösítés 700 évvel ezelőtt. Dehát nem volt mit tenni, ha már befizettük bassza meg a kutya, lesz ami lesz, menjünk. A medence mellett csak kilehet majd bírni valahogy, gondoltam.
Nászút, megadjuk a módját, fünf csillag, a sziget keleti szeglete, Grecian Park Hotel, Ayia Napa egy köpésre, katalógusban jól néz ki, kiindulásnak nem rossz. A folytatástól kevésbé voltam elájulva. Reptéren a becsekkolás döcög, a buszok alig akarnak elindulni a gépig; tűző napon állunk 20 perce, ennyi erővel dekkolhatnánk egy klíma nélküli villamoson is 50 másik emberrel együtt. Azért legalább nem kell ennyit fizetni...
(ÉRTED, AUGUSZTUSBAN CIPRUSRA! NOOORMÁLIS?)
GyerekzsivajkínlódásnekemisideszólajegyemálljonmárfelbaszdmeganyádFerikeneordítsálelakarokválni! -és egyéb nyalánkságok, már a fedélzeten. Nagy nehezen felszáll a "QatarAirways", biznisz klasszon úgy frecseg a pezsgő, mint a playboyvillában halloweenkor, kiszolgálás elsőosztályú, kipihenten, relaxáltan landolunk Larnakán. Aham, hogyne, álmunkban. Wizzair menetrendszerinti, arany árú fonnyadt szendvics (választék: kell vagy nem), fosatós tea vagy dobozos kaula, büdös szomszéd, szűk lábtér, elől ülő csávó csutkán hátradöntött űléssel horkol... Oké lenyeljük, fapados, ez van. Az első igazi pofon ott ér, amikor kidugja az ember az orrát a repülő ajtaján és szó szerint mellkason basz a 35 fokos forró/fülledt levegő (este fél 10 kor! nem kevés késést követően). Gyalogoljá' el az épületig, ott répa-retek-mogyoró, karám, becsekkolás, jó, lehet menni a csomagért, amit (következő pofon) kábé utolsóként kapunk meg. Tikkelt a szemem, ahogy a szállítószalag mellett álltam már vagy 15 perce.
Siessünkmáritthagybazdmegatranszferesautódenekemhugyoznomkell... a budiban éppen YMCA partit tartottak a járatukon kegyetlenül bebaszott angol turisták, úgyhogy azzal a lendülettel már fordultam is kifelé, mondom ezt neeeem, inkább kibírom a szállodáig. Az öreg Jackson kitartóan vár minket egy táblával, amin csodával határos módon, NEM VOLT ELíRVA A NEVEM! Nem voltam még itthon olyan hivatalos ügyintézésen, ahol legalább egy betű, de inkább több, ne lett volna elírva, vagy valami teljesen más néven ne akartak volna becsalni például egy orvosi rendelőbe. Kocsihoz ki (ami egy gyönyörű állapotban fennmaradt, régi Mercédesz volt a '80-as évek végéről), hátsó ülésre be, oszt gyí'! Következő pofon(ok): az út legalább fél óra, de inkább 45 perc, illetve a légkondi végig koppon járatva! A sofőrünk natív ciprusi, 60+ évesen, konkrétan úgy beszélt angolul, hogy azt hittem Skóciában vagyok, de azt valahogy, hogy "a 35 fokból a 20-ba átesni az nekünk KURVÁRA NEM JÓ!" azt nem értette. Mondtam neki, hogy csavarjad feljebb, mire ő még jobban odapirított neki, alig tudtam a kiinduló 20 fokra visszatekertetni vele, de az is lehet, hogy csak szimplán szar volt az egész, aztán csinálhattál vele bármit, akkor is csak a pingvin üzemmódot tudta. Az arcüreggyulladásra fogékony asszonyon láttam, hogy bassza megfele az ideg, főleg, hogy az út zömében a helyi focibajnokságot elemezte az öregúr, akinek azért jár a RESPEKT, mert képben volt, hogy a Fehérvár az UEFA kupába éppen kivel fog két nap múlva játszani!
Nagy nehezen odaérünk a szállodához, ajtónyitó Feri nem jön, milyen 5 csillag ez - gondoltam, este 10 után már nincs ilyen szolgáltatás, lejárt a műszak vagy mi? Sebaj, az öreg segített a csomagokkal, kapott egy kis jattot, mondta, hogy 1 hét múlva újra itt, alászógája', padlógázzal el. Bent recepciós Arankán látszott, hogy hiába az 1000 fogú mosoly, mi a kurva anyátokat csináltok itt fél 11-kor nézés azért bejátszott. Sebaj papír kitölt, útlevél megmutat, igen mi vagyunk a Griswold család, a gyerek még igaz, anyuka hasában, de azért már család.
A vacsorát azt már beszoptuk, emelte fel mutatóujját a hölgy, úgyhogy egy szimpla gudnájttal el is lehetett döcögni balra. Jött valami martalóc arcú, törökből átszökött londíner gyerek, mutatja az utat, a csomagokat vinni már büdös. Mintha én cipelném az ő csomagját, kábé úgy vezetett a lifthez. Jó, felcsellózunk ameddig kell, kurva hosszú folyosó, ajtó kinyit. IGEN, az első pozitív csalódás! Konkrétan megkaptuk a szálloda legszebb kilátással rendelkező, legfelső emeleti nászutas lakosztályát! Jatt ide is, jóvan Bodri csak húzzál már!
Olyan éhesek voltunk, hogy az utolsó szemig kifosztottuk a minibárt, akkor és ott nem érdekelt, hogy ez egy kisebb vagyont fog kóstálni kicsekkoláskor. Reggel ettünk utoljára, elpusztítottunk mindent, amit lehetett. Az odakészített gyümölcstál is úgy fogyott el, mintha varjakat eresztettek volna a kukoricaföldre. Amikor már nem akartunk éhenhalni, kicsomagoltunk, kb. oldalra borítottuk a bőröndök tartalmát a földre, előtúrtuk a neszeszeres táskákat, ezt követően hugyozás+fogmosás következett, aztán fejes az ágyba két méterről. A nap utolsó pofánverése: kérdem én, hogy a veretes faszba tudnak ezek aludni ilyen melegben? Nem, nem süllyedt szerintem 30 fok alá a hőmérséklet, hiába nyitom ki az erkélyajtót, semmi levegő, pedig a tenger egy köpésre. Jó kapcsoljuk be a légkondit. Hol a kapcsoló? Hogyan működik? Megvan, jóvan', full power. Az asszony 5 perc múlva: fázok! Jól indul...
Reggel karikás szemekkel ébredés, azt hittem már van vagy 10 óra, ehhez képest 6:20-at mutatott a telefon. Felültem a legalább 30 centis matracon, elhúztam a függönyt, a retinám majd kiég, kilépek a teraszra, ami akkora volt, hogy 'majd kétszer elfért volna rajta az itthoni nappalink. És... olyan látvány tárult elém, amihez képest az utazási iroda figyelemfelkeltő katalógusában egy igazi pöcegödröt láttunk.
Hiába volt már ekkor is rohadt meleg, a látvány mindenért kárpótolt.
Az elkövetkező napok programjaival most nem foglalom a helyet, a lényeg, hogy 7:00-től terülj-terülj asztalkám reggeli, utána a medenceparton herevere meg csapolt sör, délután valami kirándulós program, vacsora előtt tengerpart, este normális öltözék mellett zenés svédasztalos dínom-dánom, amíg már szét nem akar reccsenni az ember derekán a gatya, majd alvás. Reggel ugyanez elölről. Az érdekes részek általában a kora délutáni programok voltak.
Gyarmati múlttal nem hiszem, hogy sok csodálkoznivaló lenne, hogy Cipruson elég sok angol telepedett le/túristáskodik, így lépten nyomon brit stílusú pubokba botlani. Nekem legalábbis, amerre mi jártunk, ez tűnt fel. Na és a lényeg, hogy aki szivart és/vagy piát szeretne olcsón beszerezni, hát annak a hely kábé a menyország. Az első bolt ahol letérdeltem egy kis éjjel nappalira hajazó helyiség volt azzal a különbséggel, hogy nem lehetett mást kapni, mint dohányárut és piát, no meg édességet. Pesten is vannak bizonyos üzletek, ahol bele lehet futni ritkaságokba egész jó áron, de ebből a szempontból Ciprus teljesen más kategória.
Ahogy már egy korábbi posztban említettem, literes Stoli díszdobozban 7 EUR, literes Grey Goose átszámolva 10 ezer alatt, de végtelen mennyiségű whisk(e)y, gin, rum, sör ameddig a szem ellátt, roskadásig a polcok. Amikor a hotelbe visszaérve a wifin itthon utánanéztem az áraknak, már el is kezdtem méricskélni, hogy a nagy bőröndbe jelenleg mennyi hely van még és mennyi ruhát, giccses vásárfiát kell majd kibaszni a szemétbe, hogy minden piából tudjak hazavinni, ami nagyon fontos. Leszarom, hiába a 40 fok feletti hőség, inkább 4 réteg ruhában fogok repülőre szállni, de piát HÁTRA NEM HAGYUNK!
Mielőtt még elindultunk megígértem a feleségemnek, hogy Franko Provolone ma jó útra tér, egyszóval nem lesz féktelen bebaszás, hogy aztán félájultan a medencéből kelljen kimenteni ott, ahol amúgy is csak bokáig ér a víz. Ezt sikerült is nagyjából tartani, amíg egy másik magyar házaspárral egyik este a fennséges teraszunkon be nem hajítottunk egy üveg Skyy vodkát (amihez szintén "fillérekért" jutottam hozzá), némi helyi sörrel lekísérve. Másnap úgy éreztem, hogy muszáj kárpótolnom a veszteséget, így elbuszoztunk tehát a közeli Protarasra, azonban a boltok nagy része dél körül még zárva volt. Mivel nem terveztük többet visszajönni, így elég bosszúsan ebédeltünk meg valamelyik random kiválasztott étterem teraszán, amikor sikerült kiszúrnom egy aprócska, de nagyon elegáns üzletet. Micsoda mázli, itt valahogy nem voltak oda ebédelni/sziesztázni/dolgozzonmaafaszomattitűdnemjátszott. A negyvenes tulajdonosnő rendkívül kedves és segítőkész volt, a kínálat középkategóriától felfelé indult, olyan italokkal találkoztam a vitrinek és polcok által határolt szűk sorok között cikázva, amiknek jó részét itthon manapság webshopokban sem lehet kapni. Mivel a pontos árakkal nem minden esetben voltam képben, csak két üveget hoztam el, némi dohányáruval együtt, ami viszont nagyon megérte.
Másnap reggeli közben szinte fel sem tűnt, hogy teljesen üres a hatalmas étterem, csak azon járt az eszem, mit lehetett volna még abból a fancy kis boltból elhozni. Amikor leértünk szokásosan 7:00-t mutatott az óra, komótosan falatoztunk a svédasztal nyújtotta óriási kínálatból, csak az emberek hiányoztak. Mindenki bebaszott vagy mivan? Csak amikor már kezdtünk eltelni, tűnt fel, hogy hangos óbégatás szűrődik ki a szálloda bárjából, botrány van, verekednek? Há' menjünk oda! És tényleg, konkrétan vagy 100 ember nézte a McConnor-Mayweather meccset, úgy összezsúfolódva a max 20 ember részére kialakított helyen, mint a heringek. Volt aki már (vagy egész éjszaka után még) koktélt szürcsölt, amibe a szemem láttára töltötte bele a bárpultos a vodkát, mondom az igen, RESPEKT. Mire sikerült odafurakodnom, hogy lássam a tévét, pont a tizedik menet kezdődött, ami egyben ugye McConnor barátunk bokszolói karrierjének végét is jelentette.
A szálláson átszámoltam, körülbelül 8 ezer volt az üveg 0,7 literes 34-es Purity. Nem csináltam vele rossz bizniszt, úgy érzem; itthon 15-16 alatt nem lehet kapni; (külföldi oldalakat böngészve átlag 25-30 Eurós kisker árakkal lehet találkozni). Akkor bontottam meg először, amikor a kislányom megszületett és áthívtam a haverokat egy tejfakasztó bulira.
Sorszámozott üveggel ritkán találkozom, de az üveg nyakán található gyűrűn ennek egyértelmű jelét látjuk (7752), sőt megadták a batch numbert, ami azt jelöli, hogy hanyadik szériából, főzetből származik a palackunk (85).
A purity.com weboldalon három féle verziót kínálnak: lepárlás szempontjából van 17x super premium, 34x ultra prémium és 51x connoisseur. Csak összehasonlításképpen ugyanez a Grey Goose esetében 5x, a Titonál 6x, a Belvederenél pedig 4x szorzó. Sok gyártó marketing szempontból imád ezen lovagolni, próbálják a parasztvakítás eme csimborasszóját elhitetni velünk a minél magasabb számokkal, hogy attól lesz patent az íz, minél többször lett desztillálva a cucc, de sajnos a valóságban ennek semmi köze a minőséghez. Csakis a kiváló alapanyagoknak, hogy milyen búzát, árpát sikerült a jobbágyoktól lopni, slussz-passz. Ha nagyon szemét anyagból próbálják főzni, akkor talán segít a mellékízek nagy részét kiölni, de általában itt is igaz az a ragyogó ősi magyar megállapítás, hogy szarból nem lehet várat építeni. Amúgy árban nincs vészes különbség a "legalja" és legmagasabb kategória között kb. 10 Eurónyi szakadékot mutat ami ugye:
Az üveg nagyon esztétikus, a tervezők kristályra hajazó formavilágot tárnak elénk a még exkluzívabb hatás kedvéért. A címkézés letisztult, semmi extra, de ami nagyon tetszik, bár nehézkes kinyitni (ha nem vigyáz az ember simán magára löttyint egy keveset a nedűből), az a kupak. Nem sajnos nem parafa, sima műanyag dugóval van dolgunk, de a tetején egy nagyon faja, aranyszínű medál foglal helyet egy 100-as nyomattal, ami elvileg arra utal, hogy a különböző versenyeken már ennyi éremmel jutalmazták a márkát. Mivel nem voltunk ott mindegyiknél, így ennek a valóságalapját nem tudjuk vizsgálni. 5/4
Az üvegbe szippantva elsőre kicsit megijedtem, de aztán kitöltve egy csepp vízzel már igazán kezes jószágnak bizonyult. Orrfacsaró alkohol bukéról szó sem lehet, nagyon tisztán, könnyeden kúsznak fel az orrunkba az illatok. Elsőként a dió ugrik be, amit aztán a legjobb tequilákra jellemző lime-os jegyek váltanak, már itt összefutott a nyál a számban. 5/4
Ahogy megkóstoljuk, elsőre szinte semmit nem érzünk, idő kell neki, aztán hirtelen pikáns melegség járja át a szájüreget, az ízlelőbimbók szinte összehúzódnak, az ínyünket kellemes, bizsergető meleg kezdi masszírozni, (borsosság)? Enyhe szappanosságot lehet felfedezni, pont ahogy engedjük legurulni az első kortyot. Ami meglepő, hogy nagyon hamar elillan az íze, pici szájszárazság marad utána, semmi kellemetlen utózönge, de pár perc elteltével szinte már nem is emlékszünk rá. 5/3
Kíváncsi voltam és kipróbáltam többféleképpen. Bár szobahőmérsékleten is vonzó, igazán egy kevés jéggel jött be. Na NEM MEGPAKOLVA mint az olasz rendszámos román audi, csak egy közepes kockával szervírozva szinte krémes textúrát varázsolhatunk ennek az italnak. Érdekes, hűtőben tárolva például az illatok közül alig jött át valami, ezt éreztem a legkevésbé élvezhető fogyasztási módnak, igaz így a pikáns élből is lecsíphetünk valamennyit. A Purity egy nagyon kellemes vodka, Martinivel kombinálva fene mód kiváló koktélt kapnánk, de tisztán fogyasztva van benne igazán potenciál. Bár próbálom fényezni, nem alaptalanul, de ár-érték arányban nem vagyok benne biztos, hogy megéri ezt választani a polcról... HACSAK nem valami nagyon jó akció keretében sikerül kifognunk. Mindentől függetlenül ha van lehetőségünk kipróbálni, akkor bátran ragadjuk meg az alkalmat, nem fogunk csalódni. 5/3
THE END.
